Hol terem valójában a híres grúz tea?

Grúz-e a grúz tea?

Természetesen nem, mert mint nagyon sok teafajta, az első cserjék itt is Kínából érkeztek, hiszen a Fekete tenger partján ez a növény nem őshonos. A természet viszont kegyes ehhez a régióhoz és a talaj, az időjárás mind lehetővé teszi a teacserjék telepítését.
Ennek megfelelően már a XVIII. század végétől többen is próbálkoztak a tea meghonosításával. Sajnos, hol a fertőzéseknek, hol a régiót gyakran dúló háborúknak köszönhetően ezek a kísérletek néhány év után rendre kudarccal végződtek. Nem volt könnyű akkoriban arrafelé vállalkozónak lenni.

Miért voltak a moszkvai Popov testvérek a grúz mezőgazdaság legbátrabb emberei?

Jó önismereti teszt lehet feltenni magadnak a kérdést: te tudnál ilyen bátor lenni?
A moszkvai Popov testvérek 4 évi felkészülés után 1892-ben a déli Batumi város közelében vettek 300 hektár földet és elültettek rajta 15.000 cserjét. Szerelmük a teával természettudományos jellegű volt. Akadémikusokkal, meteorológusokkal és kínai teamesterekkel értekeztek a fekete-tengeri teatermesztés lehetőségéről. 1895-ben arattak először és az alapos felkészülés ellenére a termés elkeserítően kevés volt, alig 20kg. Mégis, mit lehet ilyenkor tenni? Hinni abban, amit csinálnak. Hittek a cserjékben, a szakértelmükben, a természetben és az embereikben. Ezért alig 2 év múlva megvettek Angliában egy „teagyárat”, szétszerelték és Batumiba vitették. Mi ebben a meglepő? A teafeldolgozó üzem éves kapacitása 200.000 kg volt. Tízezerszerese az első évi szüret mennyiségének!

A grúz tea világhírű lesz.

A világ ezeknek a makacs oroszoknak az eredményeivel 1900-ban ismerkedett meg és nem is akárhol. Abban az évben Párizsban világkiállítást rendeztek, ahol a Popov testvérek teája a világ által alig ismert Grúziából, aranyérmet nyert a kifinomult francia zsűri ítélete szerint. A világ ebben az évben találkozott igazán az elektromossággal, Párizs népét teljesen elbűvölte az „Elektromosság Palotája” és Edison is, aki az egyik kiemelt vendég volt. A grúz teának innentől kezdve biztos útja volt az európai fogyasztók asztaláig és ezt a grúzok ki is használták. 1900 és 1930 között folyamatos nemesítésen esett át a tea és vette fel a ma már jól ismert kissé füstös aromáját. A termelt mennyiség folyamatosan nőt és hamarosan kicsi lett az a 200.000 kg-os üzem is. A grúz tea termelése egy kifinomult rendszerré állt össze a cserjék gondozásával, a szürettel, a fermentálással és az elkészítéssel együtt.

Hogyan tedd tönkre azt, ami jól működik.

Az 1930-as években sajnos a grúz teaföldeket is elérte az őrült szovjet kollektivizálási hullám. A földek és az üzemek állami kézbe kerültek és az 5 éves tervekben a cél az lett, hogy Grúzia lássa el az egész Szovjetuniót teával, de jusson még exportra is. A termelési rendszerek, logikák, módszerek még bírták néhány évtizedig, de recseget ropogott már minden. A végzetes döfést az vitte be a grúz teaiparnak, amikor itt is megjelent a szovjet rendszerre oly jellemző munkaverseny és mennyiségi szemlélet. A sikert tonnákban mérték a hatékonyságot pedig munkaversenyben. Állítólag volt olyan szedő, aki másodpercenként 5 levél leszedésével nyerte meg a versenyt és ezt a tempót egész évben tudta tartani. 30 év elteltével kb. a hatvanas évekre oly mértékben leromlott a grúz tea minősége, hogy külföldre már csak ajándékként lehetett eljutatni, mert pénzt nem adott érte senki és még a szovjet lakosság is csak úgy vette meg, hogy szégyenszemre import kínai teával javították fel. A termőterületek folyamatosan csökkentek és a termelési kultúra is kikopott a grúz mezőgazdaságból. A nyolcvanas évek végére, a Szovjetunió felbomlásával szinte teljesen megszűnt a tea termelése.

Hogyan mentsd meg, ami arra érdemes.

1989-ben egy poros, bágyadt augusztusi napon néhány fős kínai mezőgazdasági küldöttség érkezett Tbiliszibe, majd a kötelező unalmas tárgyalások után gyorsan továbbutaztak Batumiba. Ekkor még Grúzia nem volt független, a hivatalos pénznem a szinte semmit sem érő rubel volt. A kínaiak pedig dollárral fizettek, amerikai dollárral. De csak egy dolgot vásároltak, grúz teacserjéket. Ők tudták, hogy amit a Popov testvérek nemesítettek az még 60 év után is ott van a teacserjék génjeiben és a világon egyedülálló. Kína lett a grúz tea új hazája. Ma a legnagyobb mennyiségben ott állítják elő, azokból a cserjékből, amelyeknek a genetikai ősei a Fekete tenger partján lettek nemesítve a harmincas években. Tulajdonképpen megmentették a grúz teát, mert Grúziában a 90-es évektől kezdve lényegében eltűnt a teatermesztés. 2006-tól kezdődtek meg a nagyon óvatos visszatelepítési kísérletek. Egy Shota Bitadze nevű grúz üzletember telepítette az első ültetvényeket. Mára létrejött a „Grúziai Bio tea Termelők Szövetsége” amelynek célja a múlt század harmincas éveiben még fennálló megbecsülés visszaszerzése a grúz tea számára. Az út elején járnak még, mint anno a Popov testvérek. Reméljük, hogy lesznek olyan bátrak mint ők voltak.

Hogyan készítsd el jól a grúz teát.

Végezetül pedig álljon itt az ősi grúz teakészítési eljárás receptje, tisztelgésül azok előtt, akik bátrak voltak és mertek. A grúz tea elkészítéséhez az üres, belül száraz kannát forrósítsd fel 100 C-ra. Ha ezzel megvagy, tegyél a kannába száraz tealeveleket. Mennyiségben 1,5 teáskanál poharanként +1 a kannának. Kicsit várunk, hogy a tealevelek átvegyék a kanna hőmérsékletét, majd kis sugárban forró vizet öntünk a kannába, annyit hogy a kanna tele legyen. Három percig várunk, majd elkezdhetjük inni. A grúz teából ennek a kettős hőkezelésnek köszönhetően szabadulnak fel azok az olajok és illatanyagok, amelyek miatt olyan egyedi illatú ez a tea.


Ha elég érdekesnek találtad ezt a történetet és megkóstolnád a Popov testvérek eredeti teáját, amelyet ma gondos kezek Kínában termelnek, akkor itt tudod megrendelni:
https://www.latinnegyed.hu/gruz-fekete-tea-50g-3814